A tavalyi Spilberg Tintin kaland apropóján egy művészi vénával megáldott fickó úgy döntött, hogy a korábbi Tintin regények mintájára megrajzol egy csokor borítóképet, Lovecraft környezetet alapul véve. Meglehetősen szép munka:
.
Bevezetés
Újításai
Életműve
Jelenléte a mai médiában
Kóstolónak ajánlott
Lovecraft érdekes ember volt: kvázi újra feltalálta a rémtörténteket műfaját, olyan mértékű univerzumot alkotott, hogy az még ma is életképes, ennek ellenére ő nem tartotta túl sokra a munkáját. Visszahúzódó életmódot élt, ám mindig volt véleménye mindenről, amit nem is volt rest közzétenni.
Az Ő műveit sem fogadták el az életében, mint megannyi író és költőét a világtörténelemben, egy ponyvamagazin, a Weird Tales volt az egyetlen, aki méltóztatott kiadni a műveit, ám gyalázatos módon alkalmanként teljes fejezeteket írtak á, és elég komolyan cenzúrázták a beadott műveit. Szóval életében nem volt népszerű Lovecraft, és valószínűleg még ma sem lenne az, ha a legjobb barátja – August Derleth – és megannyi rajongója – létre nem hozza az Arkham house nevű könyvkiadót (ami még napjainkban is működik), ami lehetővé tette, hogy az emberek rátaláljanak az aranyat érő műveire. És ezt még teszik mind a mai napig.
A sors fura fintora, hogy aki poszthumusz hírnevet hozott Lovecraftnak, majdnem le is rombolta azt, ugyanis August nem érte be az írások újrakiadással, hanem saját maga is elkezdett a Lovecraft univerzumában alkotni. Nem könnyű egy másik ember stílusát elsajátítani, főleg egy újoncként nem, szóval nyilvánvalóan a minőség nem volt olyan, mint a mesteré. De ez még semmi, amit ő írt, azt is Lovecraft neve alatt adták ki (Néha Lovecraft & Derleth, vagy Lovecraft és mások szöveggel jelölték, de legtöbbször nem), illetve elég lényeges változtatásokat eszközölt az univerzumában, ami kiölte belőle a legfőbb erényét. De erről később. Sok kritikus, pont ezekbe a történetekbe futott bele, és pont ezek miatt húzták le az egész életművet, mivel nem tudták, hogy ez már nem Lovecraft mű. Nem volt nehéz pont ezekbe belefutniuk, mert sokan követték Derleth példáját, és sokat ki is adtak szintúgy Lovecraft neve alatt, ami például az 1990-es évekbeli Magyarországon azt jelentette, hogy a Lovecraft neve alatt kiadott művek közel 30%-a, ilyen fan fiction volt.
1934 valóban nem mostanában volt, azonban Lovecraft amellett, hogy feletébb intelligens ember volt, azon írók táborában is tartozik, akinek a műveit mind a mai napig újra és újra kiadják, mert ennyire időtállóak. Szóval a “változnak az idők” című nagy igazságon átlendülve, érdemes ezt a rövid irományát átfutni, mert vannak benne olyan igazságok is, amik még mindig igazak.
(a szöveg a hplovecraft.hu/-ról való)
Howard Phillips Lovecraft Öszes művei 1,2,3
A kiadás: gyönyörű. A borító tusfekete, és a minimalista. Csak valami horrorisztikus/fura kép (az első köteten különösen), és a cím kapott helyet rajtuk. Mindhárom kötet keménykötésű, és rendkívüli jól táplált, átlagban 470 oldal kötetenként. Inkább otthon ülve érdemes olvasni, mert amellett, hogy teljes összpontosítást igényelnek a történetek, eléggé nehezek ahhoz, hogy buszon, villamoson állva kényelmesen lehessen olvasni őket.
Maga a belbecs viszont egyelőre kissé csalódásként ért. Az árnyék az időn túlról, és az Őrület Hegyei gyakorlatilag ötven-száz oldalas hosszú leírásból állnak, ami eléggé váratlanul ért. Most már értem miért mondják, hogy nehéz olvasmány. A kis novellák (Eryx falai közt, A névtelen város) viszont nagyon a kedvemre valók, mert érdekesek az alapszituációk, és a végére mindig került valami meghökkentő csavar.
A második és harmadik kötetben lesznek talán a legérdekesebb történetek, nagy öregekkel (az Árnyék Inshmount felett volt az első írása, amit olvastam. Az zseniálisan jó), meg patkányokkal, rettenetekkel ésatöbbi. Az előbb említett kis hideg zuhany ellenére biztosra veszem, hogy a végén pozitív lesz a véleményem.
A Szukits könyvkiadónál az első kettőt meg lehet venni, a harmadik egyelőre elfogyott, ám valamelyik offline Libri, vagy Alexandriában biztosan lehet kapni a harmadik részt is.
13200 volt a pakk
Metro 2033:
Ez se kutya. A borító ugyan nem keménykötésű, így félő, hogy el fog majd hajlani a fedőlapja, de egyébként nagyon tetszetős, szeretem az ilyen mozgalmas képpel, dombornyomott címmel ellátott könyveket. Fedő és hátlap belső részén van egy kis fül, egyiken egy kép az íróról, másikon pedig a vonalkód. Hogy ez most miért (talán eredetileg tartott valamit?) azt nem tudom, de a pénztárosnak biztos okozott pár kellemetlen percet, mire rájött, hogy nem ott eldugva van a vonalkód .
Ugyan még nem kezdtem bele (leszámítva az első oldalt, aminél igazi akaraterő próbának minősült, hogy abbahagyjam), de Dzsejt és Szergely bemutatója alapján biztosra veszem, hogy nem fog csalódást okozni. Apropó Szergely: innen is köszi ezt a Metro térképet. Nagy hasznát fogom venni 
.
Álljon itt ez az integető, mikulás sapkás Wall-e, mint a karácsonyi jókívánságok eme jópofa nyomatékosító szobra.
Nos hát itt az idő kedves emberek, kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek. Kívánom, hogy teljen kellemesen ez a pár nap, mint ahogy azt is, hogy jövőre ne legyen ez az ünnep annyira más, mint a hét többi napja, hiszen ez azt jelentené, hogy nem csak eme alkalomból szeretjük embertársainkat.
Nem tervezek BUÉK postot, kivéve, ha nem jut eszembe valami frappáns, így hát itt és most egyúttal boldog új évet is kívánok, de szilveszterig ezt temessétek el agyatok legrejtettebb zugaiba, és csak január elsején, 0:00.01-kor jusson az eszetekbe .
Valamint szeretnék köszönetet mondani az SFblogs, -Port és –Portalon résztvevő összes egyénnek, már pusztán a remek hangulatért és közösségért is, amit létrehoztok, de főleg Miyazaki Jun-nak, aki nélkül ez az egész létre sem jött volna.
Szeretném továbbá megköszönni anyámnak, apámnak, a Rama margarin… opsz, ez nem díjátadó… és még csak nem is a reklám helye 
. Bocs.
Összegezve tehát Kívánok ‘Ünnepeket, BÚÉ-t, illetve azt, hogy a jövő év ne legyen olyan húzós, mint azt néhány politikában jártas egyén híreszteli.
Búcsúznék a Down to Earth című kedves Peter Gabriel számmal, ami igaz, hogy nem karácsonyi témájú (aki volt mostanában bevásárlóközpontban, úgyis hallotta már mindet), de szerintem hangulatosabb, mint a direkt erre az alkalomra írt zenék legnagyobb része.
A viszontlátásra jövőre.
Alighanem az un-aktualitásomért már díjat érdemelnék, lévén már fél éves a film, de hát na: nincs időkorlátja a szólásszabadságnak .
A Trafónézők azon népes táborába tartozok én is, akik szerint az első film a kamionnyi kisebb-nagyobb hibája ellenére remek lett, míg a második túl vontatott, tele fölösleges (és kínos!) jelenetekkel, szereplőkkel. És most itt a harmadik rész, amitől nem is tudom mit vártam: a második rész leromolta a bizalmamat, de valamelyest hittem Bay-nek, mikor megígérte, hogy nem követi el mégegyszer a második rész hibáit. Hát végülis… nem követte el.
Nem tudom ki hogy van vele, de én a Transformers világába már első találkozásunkkor belebolondultam. Pedig az egész világ nem valami nagy etwas: óriási robotok gigantikus városaikban szaladgálnak, lövik és ütlegelik egymást. Ja, meg persze átalakulnak különböző repülőkké, autókká, tankokká, miegymássá. Végülis, talán épp ez utóbbi miatt kedveltem meg végül is az egészet, hiszen képzeljük csak el, milyen klassz lehetne ha mi is képesek lennénk arra, amire ők, tehát mondjuk nem kellene az autót folyton lezárni, hiszen tulajdonképpen mi lennénk azok, és egy röpke alakváltás után már neki is vághatunk a nehezebb terepnek, mondjuk a lépcsőknek. Az autós üldözések pedig új szintre emelkednének . Na elkalandoztam. Szóval van ez a War for Cybertron nevezetű játék, ami a számítógépnél lévő Trafó játékok hiányát hivatott betömni. Most lehet mondani, hogy voltak a filmadaptációk, de hát azok a szokásos, a film megjelenéséig összedobott minőségűek.
Az 1984 egy eléggé érdekes regény az emberi lélekről, a korlátlan manipulálásról, a tudatlanságról, mindezt megfejelve eléggé komoly kérdésekkel, és egy minden részletében kidolgozott diktatúra fantáziával. Ennyivel tudnám így hirtelenjében összefoglalni a regényt. Részletek alant.
Caprica:
Elképesztően Lassú. Ez a két szó, amivel legjobban jellemezni tudnám. Félreértés ne essék, nincs bajom a lassúsággal, a Moon-t is szerettem, pedig az aztán annyira lassú, hogy az már kitűnő altatóhatású készítménnyé teszi. De itt tényleg nagyon túlzásba vitték. A most csütörtöki adás előtti három rész alatt például a karakterek gyakorlatilag egy topottat sem mozdultak előre az útjukon.
Aztán a másik nagy bajom, hogy a készítők valószínűleg annyira szerették volna elkerülni a kiszámíthatóságot, hogy mindig az ellenezőjét csinálják, mint amit többi sorozat csinálna. Biztosan emiatt lehet az, hogy a karaktereknek egyszerűen nem sikerül majdhogynem semmi. Egy teljes rész szólt arról, hogy Greystone ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból (jobban mondva a lányát a robotból), majd a végén feladja, „hoppá, akkor tévedtem. Megesik”. Egy ilyen megengedhető egy 200 részes sorozatnál, ahol aztán tényleg nem oszt, nem szoroz egy ilyen epizód, de ez egy évados könyörgöm. Ennek az állandó sikertelenség pedig még csak még jobban azt az érzést kelti, hogy ez a sorozat aztán tényleg nem halad sehová.
A harmadik dolog pedig ez az állandó komorság. Nem arról van szó, hogy nem lehet megérteni, vagy hogy az „eredeti” (2004-es) BSG nem volt depresszív, de ott legalább néha-néha meglátták a fényt az alagút végén, időről időre bedobtak valami könnyedebb részt, amiben néha még jókedvűnek is láttuk a karaktereket (pedig ott aztán tényleg nem volt semmi okuk).
Ugyanide tartozik az is, hogy a pilottól számítva minden fontosabb szereplő lejjebbcsúszott a lejtőn. Adama papából kész játékfüggő vált, a fiából meg majdnem gengszter. Graystone –ék pedig a napjaikat depresszióba töltik. Lehangoló az egész. Tulajdonképp, az egyetlen karakter, akit még várok, hogy szerepeljen, az a másik Adama testvér, mert ő legalább nem olyan komor, mint a többi. Úgy érzem, hogy e tekintetben is átestek a ló túloldalára.
De egyébként azt meg kell hagyni, hogy tényleg eszméletlenül csavaros, a történet maga eredeti, a karakterek nem sablonosak (vagy legalábbis jól titkolják), és maga Caprica is – a nagytotálokon főleg – valami lélegzetelállítóan gyönyörű. De ettől függetlenül haragszom erre a sorozatra. Van ennél rosszabb is az tény, és hét csillagot megérne, ha értékelnem kellene (meg ha már láttam volna a teljes évadot), de azért egy BSG után sokkal jobbat vártam volna.
13-as raktár:
Ez sem valami nagy eresztés, de személy szerint nekem nagyon bejött ez a könnyed, Indana Jones szerű ereklyegyűjtögetés. Az meg már csak hab a tortán, hogy gyakorlatilag a legtöbb Sci-Fi-s személyiség feltűnik a részekben. A pilot utáni első részben kapásból Tricia Helfer (Six a BSG-ből) FBI-oskodik egy kicsit, aztán a TV6 által már leadottakban feltűnik Joe Flanigen (Shepherd parancsnok az SG Atlantisból), Erica Cerra és Niall Matter (Lupo és Zane az Eurékából). Az IMDB-s oldalát nézve pedig úgy tűnik, hogy a későbbiekben sem lesz hiány ismert személyiségekből. Mondhatni, ez a Sci-fi-sek Expendables-e .
Recent Comments
Hát akkor köszi még egyszer. Aztán vigyázz rá :)...
Én le mentettem magamnak nagyon jó kis cikk. Mint Lovercft f...
Köszönöm szépen a dicsérő szavakat. :). Nem is hittem vol...
Gratulálok! Ez már valami! :-)...
hm... ez nem semmi :-)...