3j szösszenetei

Howard Phillips Lovecraft Öszes művei 1,2,3

A kiadás: gyönyörű. A borító tusfekete, és a minimalista. Csak valami horrorisztikus/fura kép (az első köteten különösen), és a cím kapott helyet rajtuk. Mindhárom kötet keménykötésű, és rendkívüli jól táplált, átlagban 470 oldal kötetenként. Inkább otthon ülve érdemes olvasni, mert amellett, hogy teljes összpontosítást igényelnek a történetek, eléggé nehezek ahhoz, hogy buszon, villamoson állva kényelmesen lehessen olvasni őket.

Maga a belbecs viszont egyelőre kissé csalódásként ért. Az árnyék az időn túlról, és az Őrület Hegyei gyakorlatilag ötven-száz oldalas hosszú leírásból állnak, ami eléggé váratlanul ért. Most már értem miért mondják, hogy nehéz olvasmány. A kis novellák (Eryx falai közt, A névtelen város) viszont nagyon a kedvemre valók, mert érdekesek az alapszituációk, és a végére mindig került valami meghökkentő csavar.
A második és harmadik kötetben lesznek talán a legérdekesebb történetek, nagy öregekkel (az Árnyék Inshmount felett volt az első írása, amit olvastam. Az zseniálisan jó), meg patkányokkal, rettenetekkel ésatöbbi. Az előbb említett kis hideg zuhany ellenére biztosra veszem, hogy a végén pozitív lesz a véleményem.

A Szukits könyvkiadónál az első kettőt meg lehet venni, a harmadik egyelőre elfogyott, ám valamelyik offline Libri, vagy Alexandriában biztosan lehet kapni a harmadik részt is.

13200 volt a pakk

Metro 2033:

Ez se kutya. A borító ugyan nem keménykötésű, így félő, hogy el fog majd hajlani a fedőlapja, de egyébként nagyon tetszetős, szeretem az ilyen mozgalmas képpel, dombornyomott címmel ellátott könyveket. Fedő és hátlap belső részén van egy kis fül, egyiken egy kép az íróról, másikon pedig a vonalkód. Hogy ez most miért (talán eredetileg tartott valamit?) azt nem tudom, de a pénztárosnak biztos okozott pár kellemetlen percet, mire rájött, hogy nem ott eldugva van a vonalkód .

Ugyan még nem kezdtem bele (leszámítva az első oldalt, aminél igazi akaraterő próbának minősült, hogy abbahagyjam), de Dzsejt és Szergely bemutatója alapján biztosra veszem, hogy nem fog csalódást okozni. Apropó Szergely: innen is köszi ezt a Metro  térképet. Nagy hasznát fogom venni .

Álljon itt ez az integető, mikulás sapkás Wall-e, mint a karácsonyi jókívánságok eme jópofa nyomatékosító szobra.

Nos hát itt az idő kedves emberek, kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek. Kívánom, hogy teljen kellemesen ez a pár nap, mint ahogy azt is, hogy jövőre ne legyen ez az ünnep annyira más, mint a hét többi napja, hiszen ez azt jelentené, hogy nem csak eme alkalomból szeretjük embertársainkat.

Nem tervezek BUÉK postot, kivéve, ha nem jut eszembe valami frappáns, így hát itt és most egyúttal boldog új évet is kívánok, de szilveszterig ezt temessétek el agyatok legrejtettebb zugaiba, és csak január elsején, 0:00.01-kor jusson az eszetekbe .

Valamint szeretnék köszönetet mondani az SFblogs, -Port és –Portalon résztvevő összes egyénnek, már pusztán a remek hangulatért és közösségért is, amit létrehoztok, de főleg Miyazaki Jun-nak, aki nélkül ez az egész létre sem jött volna.

Szeretném továbbá megköszönni anyámnak, apámnak, a Rama margarin… opsz, ez nem díjátadó… és még csak nem is a reklám helye . Bocs.

Összegezve tehát Kívánok ‘Ünnepeket, BÚÉ-t, illetve azt, hogy a jövő év ne legyen olyan húzós, mint azt néhány politikában jártas egyén híreszteli.

Búcsúznék a Down to Earth című kedves Peter Gabriel számmal, ami igaz, hogy nem karácsonyi témájú (aki volt mostanában bevásárlóközpontban, úgyis hallotta már mindet), de szerintem hangulatosabb, mint a direkt erre az alkalomra írt zenék legnagyobb része.

A viszontlátásra jövőre.

Alighanem az un-aktualitásomért már díjat érdemelnék, lévén már fél éves a film, de hát na: nincs időkorlátja a szólásszabadságnak .

A Trafónézők azon népes táborába tartozok én is, akik szerint az első film a kamionnyi kisebb-nagyobb hibája ellenére remek lett, míg a második túl vontatott, tele fölösleges (és kínos!) jelenetekkel, szereplőkkel. És most itt a harmadik rész, amitől nem is tudom mit vártam: a második rész leromolta a bizalmamat, de valamelyest hittem Bay-nek, mikor megígérte, hogy nem követi el mégegyszer a második rész hibáit. Hát végülis… nem követte el.

Read More »

Nem tudom ki hogy van vele, de én a Transformers világába már első találkozásunkkor belebolondultam. Pedig az egész világ nem valami nagy etwas: óriási robotok gigantikus városaikban szaladgálnak, lövik és ütlegelik egymást. Ja, meg persze átalakulnak különböző repülőkké, autókká, tankokká, miegymássá. Végülis, talán épp ez utóbbi miatt kedveltem meg végül is az egészet, hiszen képzeljük csak el, milyen klassz lehetne ha mi is képesek lennénk arra, amire ők, tehát mondjuk nem kellene az autót folyton lezárni, hiszen tulajdonképpen mi lennénk azok, és egy röpke alakváltás után már neki is vághatunk a nehezebb terepnek, mondjuk a lépcsőknek. Az autós üldözések pedig új szintre emelkednének . Na elkalandoztam. Szóval van ez a War for Cybertron nevezetű játék, ami a számítógépnél lévő Trafó játékok hiányát hivatott betömni. Most lehet mondani, hogy voltak a filmadaptációk, de hát azok a szokásos, a film megjelenéséig összedobott minőségűek.

Read More »

Az 1984 egy eléggé érdekes regény az emberi lélekről, a korlátlan manipulálásról, a tudatlanságról, mindezt megfejelve eléggé komoly kérdésekkel, és egy minden részletében kidolgozott diktatúra fantáziával. Ennyivel tudnám így hirtelenjében összefoglalni a regényt. Részletek alant.

Read More »

Caprica:
Elképesztően Lassú. Ez a két szó, amivel legjobban jellemezni tudnám. Félreértés ne essék, nincs bajom a lassúsággal, a Moon-t is szerettem, pedig az aztán annyira lassú, hogy az már kitűnő altatóhatású készítménnyé teszi. De itt tényleg nagyon túlzásba vitték. A most csütörtöki adás előtti három rész alatt például a karakterek gyakorlatilag egy topottat sem mozdultak előre az útjukon.

Aztán a másik nagy bajom, hogy a készítők valószínűleg annyira szerették volna elkerülni a kiszámíthatóságot, hogy mindig az ellenezőjét csinálják, mint amit többi sorozat csinálna. Biztosan emiatt lehet az, hogy a karaktereknek egyszerűen nem sikerül majdhogynem semmi. Egy teljes rész szólt arról, hogy Greystone ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból (jobban mondva a lányát a robotból), majd a végén feladja, „hoppá, akkor tévedtem. Megesik”. Egy ilyen megengedhető egy 200 részes sorozatnál, ahol aztán tényleg nem oszt, nem szoroz egy ilyen epizód, de ez egy évados könyörgöm. Ennek az állandó sikertelenség pedig még csak még jobban azt az érzést kelti, hogy ez a sorozat aztán tényleg nem halad sehová.
A harmadik dolog pedig ez az állandó komorság. Nem arról van szó, hogy nem lehet megérteni, vagy hogy az „eredeti” (2004-es) BSG nem volt depresszív, de ott legalább néha-néha meglátták a fényt az alagút végén, időről időre bedobtak valami könnyedebb részt, amiben néha még jókedvűnek is láttuk a karaktereket (pedig ott aztán tényleg nem volt semmi okuk).

Ugyanide tartozik az is, hogy a pilottól számítva minden fontosabb szereplő lejjebbcsúszott a lejtőn. Adama papából kész játékfüggő vált, a fiából meg majdnem gengszter. Graystone –ék pedig a napjaikat depresszióba töltik. Lehangoló az egész. Tulajdonképp, az egyetlen karakter, akit még várok, hogy szerepeljen, az a másik Adama testvér, mert ő legalább nem olyan komor, mint a többi. Úgy érzem, hogy e tekintetben is átestek a ló túloldalára.

De egyébként azt meg kell hagyni, hogy tényleg eszméletlenül csavaros, a történet maga eredeti, a karakterek nem sablonosak (vagy legalábbis jól titkolják), és maga Caprica is – a nagytotálokon főleg – valami lélegzetelállítóan gyönyörű. De ettől függetlenül haragszom erre a sorozatra. Van ennél rosszabb is az tény, és hét csillagot megérne, ha értékelnem kellene (meg ha már láttam volna a teljes évadot), de azért egy BSG után sokkal jobbat vártam volna.

13-as raktár:
Ez sem valami nagy eresztés, de személy szerint nekem nagyon bejött ez a könnyed, Indana Jones szerű ereklyegyűjtögetés. Az meg már csak hab a tortán, hogy gyakorlatilag a legtöbb Sci-Fi-s személyiség feltűnik a részekben. A pilot utáni első részben kapásból Tricia Helfer (Six a BSG-ből) FBI-oskodik egy kicsit, aztán a TV6 által már leadottakban feltűnik Joe Flanigen (Shepherd parancsnok az SG Atlantisból), Erica Cerra és Niall Matter (Lupo és Zane az Eurékából). Az IMDB-s oldalát nézve pedig úgy tűnik, hogy a későbbiekben sem lesz hiány ismert személyiségekből. Mondhatni, ez a Sci-fi-sek Expendables-e .

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy év eleje óta egyáltalán nem bővült a könyvgyűjteményem. Szóval elérkezettnek láttam az időt, hogy bővítsek rajta egy kicsit. Ugyan az egyik korábbi bejegyzésben említett könyvek adták magukat, de mostanában eléggé komoly Warhammer 40000 túladagolásban szenvedek, szóval a Gaunték kiestek a szórásból, a maradék pedig “ráér” kategóriásak, nem lehet beszerezni őket, vagy pedig irreálisan drágák. A Witcher játék viszont eléggé megszerettette velem a világát, szóval eléggé kíváncsi voltam, hogy miből is lett a cserebogár.

Az első benyomások kellemesek: a borító szépen csillog-villog, az író neve és a könyv címe enyhén domború, csakúgy, mint a könyv gerincén, ahol mellesleg egy méretes római egyes is helyet kapott, így jelezvén, hogy a Play On-nak (ex CDProjekt) szándékában áll kiadni a többi rész is. A külsőségnél maradva, egyedül a könyv hátulja nem tetszett, mivel az egy, a játék első részéből kivágott háttérkép. Na de ez legyen a legnagyobb baj.

Andzrej Sapkowski művéből elolvasva pár novellát (13 van. Ebből minden második, egy összefüggő történet része. A többi pedig teljesen független egymástól), már kezdem megérteni, hogy miért imádják a Lengyelek ezt a sorozatot. Kellemesen keveredik benne a sötét világ (és humor), intrikák, szörnyek, és az izgalom. Geralt talán még keményebb, mint a játékban, de ugyanakkor emberibb is, hála annak a bizonyos összefüggő történetnek, ami a lelki világáról szól.
Bár sajnos nem lehet felhőtlen a kép, mert a fordítás során eléggé kövér elírások, és vesszőhibák is kerültek a novellákban (pár vessző annyira elcsúszott, hogy megváltoztatta a mondat értelmét). Mondjuk ez egy elsősorban játékok kiadásával foglalkozó cégnél még (most) megbocsátható, de remélem a következő már hibamentesebb lesz

2390-ért vettem a CDGalaxisban, ahol talán a legolcsóbb az országban (az ajánlott fogyasztói ár 3000 ft)

A dicsőséges űrgárdista seregeket körül belől kismilliószor dicsőségre emelhettük, ám csak és kizárólag stratégia játékok keretein belől. Talán ez az oka annak, hogy a jelenkor talán legnagyobb RTS gyártó kisiparosai úgy döntöttek, hogy a tőlük eléggé messze álló hack&slash stílusba viszik át azokat a dicsőséges harcosokat. Demó alapján nem szoktam játékot megítélni, úgyhogy ez inkább csak előzetes lesz.

Read More »

Négy hónappal ezelőtt többedmagammal egy web programozói tanfolyamra jelentkeztem, ami sikeres elvégzése esetén, egy állással kecsegtetett.
Nemrégiben sor került a végső vizsgára is, ami olyan irdatlanul nehéznek bizonyult, hogy 1, azaz egy embernek sikerül csak sikeresen teljesítenie. A pótvizsgán pedig mindenki megbukott.
A dolog ott válik érdekessé, hogy nem csak hozzám hasonló tudású emberek próbáltak szerencsét ott, hanem olyanok is, akik már évek óta foglalkoznak ezzel a szakterülettel, és saját weboldaluk is van, amit persze ők programoztak!

Az ott dolgozó ismerősöm megemlítette, hogy a főnökségnek is feltűnt, hogy nem igazán szaporodott a létszám, és mivel az utóbbi hetekben annyian elmentek onnan, hogy gyakorlatilag már mindenki két ember munkáját végzi, titokban reménykedtem abban, hogy küldenek egy e-mail-t, és adnak egy esélyt nekünk. Hiszen a három hónap próbaidő mire másra való, ha nem arra, hogy az újonnan felvett ember bele tudjon rázódni a munkában, ugyanakkor a fejesek gond nélkül ki tudják rúgni, ha esetleg nem válna be? Én legalábbis az e téren még eléggé tapasztalatlan fejemmel úgy gondolom, hogy de, pont erre való.

De már majdnem két hete semmi. Úgy néz ki, hogy a cég inkább továbbra is nézi, ahogy mindenki kettő helyett dolgozik (az állásajánlatuk pedig már Február óta kint van, szóval aki akart, az már szerintem jelentkezett).

Most komolyan, miért muszáj ennyire fafejűnek lenni? Miért nem látják be, hogy tévedtek a vizsgával?

Bár, most hogy ezeket leírtam, talán lehetséges, hogy jobban jártam, amikor nem vettek fel…

Azt hiszem, nálam szkeptikusabban nem igazán lehet hozzáállni ehhez a játékhoz: a „fajtársait” (Baldur’s Gate, Icewind Dale) sosem próbáltam, az elődjét nem ismertem, és ha egy cikkhez vagy leírásba botlottam, aminek a Neverwinter Nights 2 volt a témája, hirtelen mindig eszembe jutott, hogy valami fontos elintéznivalóm van. Egy szerencsés véletlen folytán, azonban hozzám került ez a játék, az akkortájt beszerzett videokártyám mellékleteként. Egyszer aztán egy unalmas délutánon gondoltam teszek vele egy próbát, és habár az első órák elképesztően lassan teltek, valahogyan mégis a végére értem… Azóta három alkalommal is.

Read More »